Az elismerésed ereje

Előfordult már veled, hogy valami megjelent a testedben, vagy az életedben és csak nézted tanácstalanul, hogy „ez meg, hogy került ide?” Ilyenkor nem csak azt a kérdést teheted fel, hogy „mi ez?”, hanem ha elég bátor vagy, azt is, hogy: "én teremtettem ezt?"

Persze, nem az önhibáztatásra, vagy önmagunk rosszá tételére, (pláne nem a külvilágra való hárításra) gondolok, hanem egy nyitott, kíváncsi jelenlétre. Amikor minden cicomázás, sztori, és trauma dráma nélkül jelen vagy az adott helyzettel, hogy: oké, ez zajlik most a világomban.

Mi van, ha a dolgok nem „csak úgy megtörténnek”?

Mi van, ha minden, ami megjelenik a testedben, és az életedben, az valamilyen választás eredménye, akár tudatos volt, akár nem? Van kedved egy kicsit játszani ezzel a nézőponttal? 

Képzeld el, hogy te vagy a saját valóságod forrása, azaz a saját választásaid teremtik azt, akkor is ha ‘jó’ és akkor is ha ‘rossz’ az eredmény. 

A jó hír ebben az, hogy ha képes voltál létrehozni bármit is, akkor megvan benned az erő arra is, hogy megváltoztasd vagy elengedd azt. Gondolj rá úgy, mintha ugyanazt az izmot használnád, csak a mozdulat más.

De miért választanánk olyasmit, ami fájdalmas vagy korlátozó?

Sokszor automatikus programok futnak a háttérben, másolt minták, öröklött nézőpontok, vélelmezett valóságok. A legtöbbjükhöz annyira hozzászoktunk, hogy fel sem merül bennünk, hogy nem a sajátunk.

Amikor meg akarjuk érteni mások választásait, életét, vagy működését akkor megpróbáljuk lemásolni őket. Azonban így csak a korlátozásaikat tudjuk bevenni. 

Játssz azzal a kérdéssel, hogy: Mi az, aminek ott kell lennie a testemben, az életemben? És ott kell lennie, vagy csak eldöntöttem, hogy ott kell lennie?

Előfordul az is, hogy ami megjelenik az életedben, valójában nem is „probléma”, hanem valamilyen más célt szolgál. A tested esetében lehet, hogy egy kis fájdalom, vagy betegség egyfajta eszköz arra, hogy végre figyelmet, törődést, szeretetet kapj.

De az is lehet, hogy kifogásként használod, mert így elkerülhetsz valamit, amit nem szeretnél megtenni, de nem vagy hajlandó nemet mondani. Nem feltétlenül tudatosan, ez sokszor egy régi, jól bejáratott működésmód, amit talán már gyerekkorod óta használsz, csak eddig még nem ismerted fel.

Választhatsz mást is?

Szóval igen, néha választasz olyasmit, ami nem kellemes, ami fáj. Nem azért, mert gyenge vagy, vagy rosszul csinálod, hanem mert valamikor elhitted, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy megkapj valamit, amire vágysz. 

De mi lenne, ha most megengednéd magadnak, hogy egy kicsit más szemmel nézz rá ezekre a mintákra? Hogy őszintén megkérdezd magadtól: „Tényleg ezt választanám most, ha tudnám, hogy van más lehetőségem?”

Mi az, amiről eldöntötted, hogy meg fogod kapni, hogy ha létrehozod azt a dolgot a testedben, a pénzügyi helyzetedben, vagy akár a kapcsolatodban?

Mások helyett cipeled?

Sokszor olyan dolgok is megjelenhetnek a testünkben, amiket valamilyen betegségnek vélünk, pedig semmilyen orvosi vizsgálat nem igazolja vissza. Ilyenkor lehetséges, hogy az nyilvánul meg, ahogyan eldöntötted, hogy gondoskodnod, törődnöd kell másokkal körülötted. 

Ez gyakran abból fakad, hogy belekeveredünk az „emberiség megmentője” szerepbe és próbálunk olyan dolgokat kivenni mások életéből, megváltoztatni őket, amit ők maguk nem hajlandóak megváltoztatni. Így azok a dolgok, amiket mások nem engednek el, energetikailag benned maradnak, és hatással vannak a saját rendszeredre is.

A változás első lépése az, hogy hajlandó vagy elismerni: „Lehetséges, hogy ezt én csinálom? Hűha, ez érdekes…” Nem hibáztatásból, csak kíváncsiságból. Mert amint elismered, hogy valamit te teremtesz – akár tudatosan, akár nem –, onnantól már van választásod. És ha van választásod, akkor van lehetőséged is másképp csinálni.

Mindenhol, ahol nem akarod tudni hogy van választásod azzal kapcsolatban, hogy hogyan nézel valamire, azt hajlandó lennél-e elpusztítani és nem teremtetté tenni?

Ne betonozd be

A másik kulcs, hogy ne tedd jelentőségtelivé azt, ami épp történik. Amikor valamit címkézel, kategorizálsz vagy egy fix nézőpontba zárod, az az energia besűrűsödik, megszilárdul, és egyre nehezebb lesz kimozdulni belőle. Ehelyett próbálj meg jelen lenni azzal, ami van, anélkül, hogy megítélnéd, vagy fontossá tennéd. Ez nem azt jelenti, hogy homokba kell dugni a fejed, csak azt, hogy ne betonozd be.

Tedd fel a kérdést: „Mi az, ami ennyire jelentős nekem ebben a dologban?” 

Figyeld meg, hogy amint elkezded levenni valamiről a jelentőséget, kinyílik a tér, ahol már van választásod. Szóval léci, nehogy kipróbáld!

Az elismerés nem arról szól, hogy igazat adj a hibáidnak, hanem hogy visszavedd a varázspálcád. Mert ha te hoztad létre, akkor változtatni is tudsz rajta. És mi van, ha ez az egész nem arról szól, hogy „szerelni” kell téged, hanem hogy emlékezz rá: mennyi mindenre vagy képes?

Szeretnél többet tudni erről?

Ez a téma eredetileg a Manifesztáció–Demanifesztáció online program egyik részében hangzott el, ahol mélyebben is körbejártuk, hogyan teremtesz, és hogyan tudod elengedni azt, amit már nem választanál. A program 8 ütős, kb. 30–40 perces hanganyagból áll, tele kérdésekkel, gyakorlatokkal és tisztításokkal. Ha szívesen merülnél el ebben a témában még jobban, most utólag is megvásárolhatod a webshopban.